Mondtam én,hogy ma még jövök. ; ] Olyan ötlett jutott eszembe,hogy mi lenne,ha bemutatnék pár nagyon híres és elgondolkoztató képet,amik ma már a világörökség részéhez tartoznak...? Két részben vázolnám fel őket, fotó aláírt szöveggel,hogy azért lássunk ne csak nézzünk és tudjuk is,hogy valójában mit ábrázolnak a csodálatos képek. Tehát akkor első rész indul!

2001. szeptember 11-én délután 5-kor készült a kép, amint a tűzoltók felvonnak egy zászlót az összeomlott ikertornyok romjainál. Később szobrot is készítettek volna a kép alapján, amely azonban nem három fehér, hanem egy fehér, egy néger és egy hispán tűzoltót ábrázolt volna, de végül ezt történelemhamisítás címszóval elvetették.

Katt a BŐVEBBEN-re!

 Oké, én azt hittem,hogy a mai napom egy sima keddi nap lesz, átlag kedvvel meg stb. Ehelyett kaptam egy telefont az új iskolámtól,hogy a szak amire jelentkeztem //Kiadványszerkesztés// létszám hiányában nem indul. A hangom is elcsuklott,ugyanis tavaly Újságírásra jelentkeztem és ugyanígy pár nappal Szeptember elött közölték,hogy ha gondolom akkor keressek már más sulit,mert ők idén bizony nem fognak nekem semmilyen újságírást oktatni. Az ok ugyan az volt ott is, L É T S Z Á M H I Á N Y. Szóval én már azon gondolkozom,hogy mit vétkeztem én az oktatással kapcsolatban,hogy semmi sem akar nekem összejönni? Mintadiák sosem voltam,de azért amit szerettem azt meg is tanultam és jó is voltam belőle. Szóval kapja be az a valaki odafent,aki ezeket a dolgaimat intézi (BOCS) , mert ez már baromira nem vicces!

Két dolog van ami most enyhíteni tudja a túlfokozott kedélyállapotomat nem éppen jó irányba, az O L I mosolya és az,hogy tegnap több,mint 120-an kattoltatok ide.:]]] ++++ Ma még szerintem jelentkezem.

 Hello emberek.

Errefelé egész nap csak szakad és szakad. Kiálltam az ablakba,mert én szeretem nézni ahogy esik. Azt vettem észre, hogy az esőcseppek sokasága most rendkívűl függőlegesen esik. De tényleg, szinte szögenyesen. HAHA.  :  ]] { Hát mennyire unatkozhat az ember,ha ilyeneket van ideje megfigyelni? } --

Tegnap meghírdettem az oldalt,aminek köszönhetően ma már több,mint 80-an tévedtetek erre. Azért reménykedem,hogy azoknak akik itt jártak a nagyzöme vissza is téved ide.

Múlthéten voltam Pesten felvételit írnom az új sulimba. Szerencsére felvettek,úgyhogy 2 év múlva reményeim szerint Kiadványszerkesztővé avanzsálódom.:]] Soooo, csodás fővárosunkban láttam meg eme csodaszép őszi or téli cipellőt! { Ugyanis én mindkét évszakban tuti,hogy viselni fogom majd! }

Üdvözlet mindenkinek! :]]
Lám-lám, az oldal még nincs teljes pompájában,de a tartalom olyan sebességgel igyekszik bővülni,mint ahogy a reggeli napfény hatol át a gyorsan felhúzott redőny alól. Haha. Napról-napra olvashattok olyan témákról melyek szerintem olyannyira érdekfeszítőek,hogy szinte már kívánja,hogy ejtsünk róla szót.

Nos,mivel én szeretem a szép és hatalmas épületeket, bemutatnék Nektek egy történetet a híres Taj Mahal-ról.Érdemes elolvasni.

Taj Mahal. // A Paloták Koronája //

A történet 1607-ben kezdődött, mikor Sáhdzsahán indiai trónörökös megismerkedett apja miniszterelnökének lányával, az akkor 14 esztendős Arjumand Banu Begammal. Jegyességük öt éven át tartott, majd az asztrológusok javaslatára 1612. május 10-én Sáhdzsahán feleségül vette szerelmét. A házasságkötés után az asszony nevét Mumtáz Mahalra változtatta, aminek jelentése: "a palota kiválasztottja". Az uralkodó a szokásokhoz híven több feleséggel és ágyassal rendelkezett, de szívében csak Mumtáz Mahal létezett. A szerelmes asszony 14 gyermekkel ajándékozta meg fenséges férjét. Boldogságuknak 1631-ben vége szakadt: az asszony a 15. gyermekük születésekor meghalt. A monda szerint ekkor azt kérte férjétől , hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és építtessen egy olyan sírt emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi és csodájára jár a világ. Száhdzsahán császár szeretett felesége elvesztése után teljesen összeomlott. A tragédiát követően 8 napig ki sem jött lakosztályából, majd mikor végül megjelent a nyilvánosság előtt – teljesen megőszülve - országos gyászt rendelt el. Öltözékét egyszerű, fehér mohamedán ruhára cserélte és azonnal hozzáfogott a síremlék megépítéséhez.

Az építkezés 1632-ben a fővárosban, Agrában a Yamuna folyó partján kezdődött meg. A legenda szerint építészének, Ahmad Lahorinak feleségét megölette, hogy az kellően átérezze az ő rettenetes fájdalmát,majd miután befejezte az építkezést meg is vakítatta,hogy soha többet ne tudjon ehhez hasonló építményt alkotni.

Tadzs Mahal 1983 óta a világörökség része, évente több mint hárommillióan zarándokolnak el ide. 

Hamarosan! : ]