Én hiányolom az emberekből az irodalom iránt való érdeklődést... Mármint persze tanuljuk kötelező jelleggel,de a tanórákon kívűl kevés helyen köszönt vissza ez ránk. Alább pár kedvencet olvashattok. : ]

ADY ENDRE IDÉZETEK:

Mit tagadjam? - siratom és szeretem

Mit tagadjam? - talán ez az igazi

S ez is oktalan, de legszebb szerelem.

-

Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet.

-

Voltak bűneim, zaklatott életem (...). Egy dolog azonban mindig, máig mindent lenyom a laton: az én szakadatlan, nagy bolondos ragaszkodásom Magához. De Maga ezt sohse látta, hitte, értékelte eléggé. Hát most már mind a ketten belehalhatunk abba, hogy egymást egymásért, magunknak meg nem becsültük.

-

Semmi sem érte, 

Félig sem érte, 

Mit az én életem

Pazarolt el érte.

-

Mi már talán sohse találkozunk, 

Bús vándorok, mi ketten. 

De ott vagyok, mindig, mikor kíván

És ő is eljött, 

Akármilyen idegent szerettem.

-

Szájon, mellen, karban, kézben,

Csókban tapadva, átkosan

Elfogyni az ölelésben:

Ezt akarom.

-

Jól van, menjen csak, menjen csak. Késő már minden. Én nem ejtem ki soha a nevét, maga se az enyémet biztosan. De maga nem felejt el engem, és én se magát, amíg élek.

-

Én az álmod szeretném visszahozni,

Te tán szivembe vágyat oltanál -

Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:

Köztünk a multnak tiltó romja áll!..

-

Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres.

-

Azonban az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá.

-

Az élet már adott sokat,

Bódítót, furcsát és keservest,

De még valamit tartogat.

-

Nem áhított így soha senki,

Nem tud téged más így szeretni

Óh, jaj,

Hiába, hiába, hiába.

-

Amikor szerelmet sovárgunk,

Egy csontváz karja nyúl felénk...

-

Zavart, beteg, megtört a lelkem,

Ezer fájó sebet kapott,

Lázas hittel úgy érzem néha,

Hogy tőled várhat balzsamot.

Várlak, követlek, szomjuhozlak,

Te vagy a célom életem...

...Pedig tudom, hogy már a multat

Nem adod vissza énnekem.

-

Te csak repülj, repülj tovább is,

Repülj egy hosszú életen,

Ne ismerd meg azt a fájdalmat,

Melyet szereztél énnekem...

De - talán - majd egyszer csalódva

Fel fog zokogni jégszived

S meg fogod bánni, nagyon bánni,

Hogy jégre vittél engemet!...

-

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.

Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.

-

A sors kegyetlen zsarnokunk,

Haragja akkor sújt le mindig,

Amikor boldogok vagyunk.

-

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

-